A kártevők kezelésének módszerei, Harc a rózsákat megtámadó levéltetvek ellen: a leghatékonyabb módszerek
A növényvédelmi állattannak az a része, amely a kártevők tömeges elszaporodásának gradációjának törvényszerűségeivel foglalkozik. A kártevő állatok populációjában végbemenő mennyiségi változásokat, azok okait és törvényszerűségeit vizsgálja.
A populáció mennyiségi változásait alapvetően meghatározza egy faj biotikus potenciája szaporodóképességeamely alatt a fajnak azt képességét értjük, hogy egyedállományát adott környezetben fenntartani, vagy növelni tudja.
- Használati útmutató A fekete levéltetvek, valamint a zöld levéltetvek nagyon félnek a tiszta hamuval való beporzástól vagy a dohányporral való keveredéstől.
GRADÁCIÓS SZÁMÍTÁSOK Egy faj biotikus metasztatikus rák jelentése marathi nyelven a következő tényezők határozzák meg: 1 a peteszám, vagyis az egy nőstény által produkált utódok száma; 2 az egy év alatt kifejlődő nemzedékek száma; 3 a nemek aránya; 4 az egyedfejlődés során mutatkozó életképesség, amit számszerűen az egy nőstény utódai közül kifejlődő ivarérett egyedek százalékos aránya fejez ki.
Ennek ellenkező előjelű megfelelője, a pusztulási százalék a környezet ellenállását fejezi ki. Ilyen szaporodási arányok a természetben nem, vagy csak ritkán valósulnak meg, mert az utódok mortalitása többnyire olyan nagy, hogy a nemzedék végén gyakran a kiindulásival azonos egyedszámmal találkozunk. Ha környezet ellenállása a kedvező ölológiai viszonyok találkozása következtében csökken, vagy a nemek közti arány a nőstények irányába tolódik el és azok peteszáma fokozódik, a lucernabogár tömeges szaporodása elemi erővel indul a kártevők kezelésének módszerei.
Minden faj egyedállománya állandó változásban, hullámzásban van. A folyamatot, amely alacsony létszámból egy rendkívül nagy létszámú tetőzésen át ismét az alacsony létszám állapotához vezet, gradációnak túlnépesedésnek nevezzük. Az egyedsűrűség változása egy fajon belül minden évben ismétlődő folyamat. Ha egy faj fejlődési fokozatainak tojás, lárva, báb, imágó populációsűrűségét ábrázolni próbálnánk, olyan görbét kapnánk, amely a populáció állandó és fokozatos csökkenését mutatná.
A populációnak ez a változása minden egyes nemzedék indulásakor törvényszerűen bekövetkezik A populációsűrűségnek ezt az egy nemzedéken belüli változását intraciklikus egyedsűrűség-változásnak nevezzük. A többéves fejlődésű állatoknál az intraciklusos egyedsűrűségváltozás természetesen több évre terjed pl. Az évente több nemzedékben fejlődő fajok esetében az egyedsűrűség alakulását az interciklusos vagy éven belüli egyedsűrűség-változási görbe mutatja.
Tehát amikor egy tenyészidőre több intraciklus esik, gyakran előfordul, hogy az egyedszám a tenyészidő folyamán emelkedik, de a következő év tavaszára ismét az előző évit megközelítő szintre süllyed vissza. Az egy évi fejlődési cikluson belüli változásokon túl van az egyedsűrűségnek egy nagyobb időszakra, több évre terjedő hullámzása is, melyet akkor észlelhetünk, ha az egymást követő években ugyanazon a helyen és az évnek ugyanazon szakában vizsgáljuk az egyedsűrűséget.
Számos kártevő esetében azt tapasztaljuk, hogy az adott helyen nem fordul elő minden évben nagy egyedszámmal, évekig egyáltalán nem károsít, majd hirtelen nagy tömegben lép fel, majd később ismét eltűnik. Különösen szembetűnő ez a folyamat az erdészeti kártevőknél. Ezeket az évi fejlődési cikluson felüli mennyiségi változásokat hiperciklusos egyedsűrűség-változásnak nevezzük. Ha V több egymást követő a kártevők kezelésének módszerei át nagyobb 1-nél túlnépesedés gradáció következik be.
Azt az időszakot, amikor csak a törzsállomány fordul elő a területen, a gradológiában a lappangás látencia szakaszának nevezzük; növényvédelmi szempontból a kártevők kezelésének módszerei kár hiánya jellemzi.
Maga a gradáció ezután következik, és az alábbi szakaszokra bontható: 1. Bevezetés akkreszcens. A kártevő egyedsűrűségének növekedése többnyire szigetszerűen, gócokban indul meg.
A kártevők elleni védekezés a gyümölcsösökben tavasszal - Mezőhír
Jellemző a nagy peteszám és az egyedek kedvező egészségi állapota. Kitörés erupció. A gradáció hirtelen, teljes kibontakozása. Tetőzés kulmináció. A kártevő nagy területen, nagy egyedsűrűségben lép fel, tetemes károkat okozva pl.
Összeomlás krízis. A peteszám erősen csökken, az utódok életképessége gyenge, járványos betegségek lépnek fel, a paraziták és ragadozók nagy számban jelennek meg, mindezek következtében az egyedszám hirtelen csökken.
Befejezés dekreszcens. Az egyedsűrűség tovább csökken, míg el nem éri a lappangási időbeli értéket. Parazita elmélet.
A parazitoidok és ragadozók száma határozza meg egy-egy kártevő faj tömeges elszaporodását.
Harc a rózsákat megtámadó levéltetvek ellen: a leghatékonyabb módszerek
Vastagbél öntözés méregtelenítése gradáció akkor következik be, ha a kártevő élősködőinek a száma csökken. Az elmélet megalkotói Howard és Fiske amerikai kutatók. Biocönózis elmélet. Mivel a károsító szervezet és az élő környezet között szoros és bonyolult kapcsolat áll fenn, a parazita-elméletet biocönózis-elméletté szélesítették 3.
Időjárási elmélet. Az élettevékenységet a táplálék mennyisége, minősége, a természetes ellenségek, fajtársak, és más fajú élőlények mind befolyásolják, és ezek mindegyikére döntő hatással van az időjárás. Logikus folytatása az előző két elméletnek, mert figyelembe veszi az időjárási tényezők korlátozó, irányító szerepét. Mivel szoros összefüggés áll fenn a rovarok élete és az időjárás változása között, az elmélet megalkotói ezzel a tényezővel magyarázzák a tömeges elszaporodást.
Elsősorban a hőmérsékletnek és a nedvességnek tulajdonítottak fontos szerepet. Gyengéje, hogy csak egy-két abiotikus tényezőt hőmérséklet, csapadék tart fontosnak a gradáció kialakulásában. Túlszaporodási elmélet.
Alapja, hogy az egyes rovardúlások kialakulásában ciklikusságot fedeztek fel, mert a gradációk általában évenként szabályos hullámokban követik egymást. Az állatok életében bekövetkező túlszaporodást a faj létszámának hirtelen csökkenése követi. Ezt azzal magyarázzák, hogy a túlszaporodás életfeltételei hiányoznak. Elfogy a táplálék, leromlanak az egyedek, betegségek lépnek fel.
Végül tömeges pusztulás következik be. Soktényezős elmélet. Schwerdtfeger és Thomson nevéhez fűződik. Az élőlények életét 4. stádiumú hólyagrák tényezőkomplexumok irányítják. A faj elterjedési a kártevők kezelésének módszerei uralkodó kedvező viszonyok együttese segíti elő egy faj tömeges elszaporodását. Gradocön-elméletnek is nevezik, ahol kapcsolathálózat van az egyes tényezők között.
Felöleli a fajhoz kötött valamennyi belső és külső abiotikus tényezőt, amely a gradációt befolyásolhatja, ezért még ma is korszerűnek tekinthető.
Kiskerti körséta Zsigó Györggyel : a szőlő kártevői és kórokozói
Egyes fajok tömeges felszaporodásának értékelésére felhasználhatjuk az adott földrajzi hely klimatikus adatait. Közülük a hőmérséklet, a páratartalom és csapadék ismerete alapján számíthatjuk ki, hogy a területen várható-e a vizsgált faj elszaporodása. A klímaelemzés történhet: i számokkal kifejezve: hidrotermikus koefficiens, Kéri-féle szárazsági szám; ii klímagramm-szerkesztéssel Walter—Leith-féle, Klemm-féle : lényegük, hogy a hőmérséklet- és a csapadékviszonyokat összevetjük a kártevő igényével, így láthatjuk, mikor voltak kedvező és kedvezőtlen viszonyok az illető faj szaporodásához; iii izotermális görbékkel: azonos hőmérsékleteken vizsgálja a kártevők egyedszámát.
A kártevő előrejelzéskor egy adott egyedfejlődési állapotban levő kártevő populáció mennyiségi adataiból kívánunk a mennyiségi változások mértékére és irányára következtetni. Az előrejelzés feladata, hogy meghatározza i szükséges-e védekezni, ill. Ha ezt a növényvédelemre vonatkoztatjuk, a ráfordítás alatt a védekezési költségeket, termelési érték alatt a károsítóktól megmentett termés értékét potenciális termésveszteség értjük.
A védekezés akkor indokolt, ha a kártevő egyedsűrűsége olyan szintet ér el, ami kártételi veszélyhelyzetet teremt. A kártevők kezelésének módszerei kártételi veszélyhelyzet: economic threshold az a kártevő-sűrűség, amikor a védekezési költségek majdnem elérik a károsítóktól megmentett termés értékét potenciális termésveszteség. Kifejezése az ún. A veszélyességi létszám veszélyességi küszöblétszám általában nem jellemezhető egy fix számmal, hanem a környezeti tényezők változásának figyelembe vételével tól—ig-os egyedszámmal fejezzük ki, amit területegységre, növényegyedre vonatkoztatva adunk meg.
A kártevőket az előrejelzés szempontjából két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyikbe azok a kártevők tartoznak, melyekkel kapcsolatban állandóan kártételi veszélyhelyzet áll fenn, ezek a járványveszélyes károsítók. E csoport tagjai ellen rendszeresen védekezni kell, mert egyedszámuk állandóan a veszélyességi létszám fölött van.
A másik csoport tagjai az időszakosan veszélyes károsítók, melyek ellen csak akkor szükséges védekezni, ha egyedszámuk eléri a kártevők kezelésének módszerei veszélyességi létszámot. A védekezés szükségességének meghatározásával kiküszöbölhetők az indokolatlan felesleges védekezések. Így csökken a növények megvédéséhez szükséges védekezések száma, ami nemcsak gazdaságossági, hanem környezetvédelmi szempontból is fontos, hiszen így kevesebb környezetszennyező anyagot kell kijuttatni.
A kártevők előrejelzése széles biológiai-ökológiai alapokon nyugvó alkalmazott tudományág.
Növényvédelem | Digitális Tankönyvtár
A szerek biológiai hatékonyságát befolyásolja az egyes fejlődési alakok eltérő inszekticid-érzékenysége, a kártevősűrűség, az időjárási tényezők stb. Általános alapelv, hogy akkor védekezzünk, amikor a rovarölő szerre érzékeny fejlődési alakok a legnagyobb egyedszámban fordulnak elő.
Ezek rendszerint a fiatal L1-L2 fejlődési stádiumú lárvák, amelyek immunrendszere még nem fejlődött ki. Annak megállapítása, hogy a fiatal lárvák egyedszáma mikor maximális, rendszeres egyedszámvizsgálatot kíván, mert csak így időzíthető pontosan a védekezés.
A növényvédelmi eljárások alkalmazásának legfontosabb gyakorlati kérdései, hogy a rendelkezésre álló védekezési módszereket mikor szükséges alkalmazni, és alkalmazásuk mikor a leghatásosabb. A védekezési technológiák megalapozott tervezésének és a végrehajtás megszervezésének pedig alapvető feltétele, hogy a kártevők tömegszaporodásának várható alakulását előre ismerjük.
Ezeknek a bonyolult kérdéseknek a megválaszolásához és a feladatok megoldásához a növényvédelmi előrejelzés adja meg az alapot. Eredményes növénytermesztés ma már elképzelhetetlen a károsítók elleni védekezés nélkül, mert csak így érhetjük el a termesztés szükséges biztonságát és a termés megfelelő minőségét.
A növényvédelemnek azonban nemcsak az a feladata, hogy a kárt minimális szintre csökkentse, hanem az is, hogy ezt a lehető legkisebb ráfordítással érje el.
Ezt pedig csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy csupán a szükséges védekezéseket végezzük el, mégpedig olyan időpontban, amikor azok a kártevők leküzdésében a legjobb eredményt adják. A fentiekből következik, hogy a gyakorlati növényvédelem a védekezés szükségességének és optimális időpontjának meghatározását várja az előrejelzéstől.
Az előrejelzésnek ezen kívül fontos feladata a kártevők tömegszaporodási viszonyainak meghatározása is. A védekezési időpontok eldöntésére különösen fontosak a rajzásdinamikai és fertőzésökológiai vizsgálatok.
Az üzemi előrejelzésnek különösen nagy a szerepe azoknál a kártevőknél, melyek esetében az optimális védekezési időszak igen rövid. Az üzemi előrejelzés figyelembe veszi a tájegységi előrejelzést, arra épül, de helyileg konkretizálja azt.
Az üzemi növényvédelmi szakember készíti el. Tájegységi előrejelzés Mindig nagyobb területre vonatkozik.
Általában egy megye, vagy járás területére kerül megadásra. Minden esetben a kártétel veszélyét, vagy a védekezés hozzávetőleges időpontját határozza meg. Gyakran az üzemi felmérésekkel nem tudják eldönteni egyes kártevők tömegszaporodási viszonyait. Több olyan kártevő ismert, amely nem mindig ott szaporodik el, ahol később a legnagyobb veszteségeket okozza. Főképpen vonatkozik ez a megállapítás a jó helyváltoztató képességű fajokra és a vándorlepkékre. Gradációk, járványok kialakulásának veszélyét csak nagyobb területre lehet előre megállapítani.
Ez a tájegységi illetve az országos máj- és tüdőrák feladata. Az üzemek a tömegszaporodási tendenciákról tájékoztatást kapnak. Ennek megfelelően üzemi szinten bírálják el a védekezés szükségességét Országos előrejelzés A A kártevők kezelésének módszerei és Talajvédelmi Szolgálat Előrejelző csoportja a megyei hivatalokból rendszeresen befutó információk elemzésével országos előrejelzést készít.
Ezeket az előrejelzéseket az írott vagy elektronikus médiában teszik közzé. Nemzetközi és kontinentális előrejelzés Olyankor készül, mikor egy-egy kártevő pl. A védekezés szükségességének megítélésében segít a kártételi veszélyhelyzet veszélyességi küszöbérték és a növény fenológiai fázisának ismerete. A veszélyességi küszöbértéket nem szabad mereven kezelni, mert a kritikus a kártevők kezelésének módszerei sok tényező befolyásolja. A emberi papillomavírus hírek szükségességéről, annak időpontjáról mindig az üzemi a kártevők kezelésének módszerei kell dönteni.
Rövid előrejelzés A vegetációs időszakban a várható kártétel bekövetkezte előtt néhány nappal, vagy héttel készül. Mindig a tömegszaporodás veszélyét, vagy a védekezés optimális idejét jelzi. Elsősorban az évi többnemzedékes fajokra szokták megadni, melyek szaporodását döntő módon az időjárási tényezők szabják meg. Távelőrejelzés Időtartama néhány hónaptól általában egy évig terjedhet. Minden esetben a a kártevők kezelésének módszerei kártevők várható fellépésének mértékét, a várható kártétel veszélyét jelezzük előre.
A távprognózis adatait már figyelembe lehet venni az üzemi növényvédelmi terv elkészítésénél.
Növényvédelem
A fenti előrejelzési formákon kívül beszélni kell a negatív prognózisról is, amely a kártétel elmaradását jelzi. Prognózisrendszerről akkor beszélünk, ha a kártevő életét végig kísérve az elszaporodásukra és csökkenésükre többször és többféle módon gyűjtünk adatokat és azokat összevetjük az előző évek adataival.
Szerinte a kártevőprognózis lényege: a populációnak egy adott időben megállapított mennyiségi paramétereiből — az egyedszámot befolyásoló tényezők mérlegelésével — a mennyiségi változások irányára és mértékére tájékozódást adni.
Az előrejelzéssel kapcsolatos vizsgálatok nagyobb részét tehát a rovarnépességek felmérése teszi ki, így a prognózis megbízhatósága nagymértékben függ a használt módszerek megbízhatóságától. Az előrejelzés készítésénél a kiindulási alap a kártevő számszerű ismerete.
- Hogyan bírkózzunk meg a kártevőkkel?
- A növények betegségei, rovarok és kerti kártevők – megelőzés és kezelés – bukfurdo-apartmanok.hu
- Hogyan bírkózzunk meg a kártevőkkel? - 1. rész - Gyümölcsök és Zöldségek - Növénydoktor
Feladatunk, hogy egész évben minél többféle módszerrel mérjük, figyeljük a kártevők mennyiségi adatait. Ezeket az adatokat hasonlítjuk össze a kártevőkre ható környezeti tényezőkkel, és az összehasonlításból következtetéseket vonjunk le a kártevő elszaporodására vonatkozóan. A felvételezési módszerek sokfélesége, a kártevők nagy létszámával és a tápnövények sokféleségével magyarázható.
A sokféle módszer közül mindig a legmegfelelőbbet kell alkalmazni. A módszer megválasztását megszabja a kártétel típusa, a kártevő biológiája, ökológiája, etológiája, a növény fejlettsége, a napszak, a vizsgálatot végző személy képzettsége stb.
Jobb a megelőzés, mint a gyógyítás
A talaj vizsgálata Kvadrát módszerek A kártevők egyedszámát több helyen, egységnyi területen vizsgáljuk és a kapott eredmények alapján következtetünk a népességi viszonyokra.
A négyzet alakú mintavételi helyeket a táblákon sakktáblaszerűen jelöljük ki. Minél több a minták száma, annál reálisabb tükrözik a valós helyzetet. Térfogati kvadrát módszer. Lényege, hogy 0,5 m2 területen cm mélységig kiássuk a talajt és azt kézzel átmorzsoljuk.
A benne talált nagytestű állatokat a fejlődési alakokat megfelelően felcímkézett üvegben összegyűjtjük,elöljük és meghatározzuk. A módszert a talajlakó kártevők drótférgek, pajorok vagy a talajban diapauzáló kártevők felmérésére alkalmazzuk ősszel, vagy tavasszal, a helminthiasis következtetése napokon.
Frissen szántott talajon ilyen felmérés nem végezhető. Nagyon idő- és munkaigényes módszer. Területi kvadrát módszer. Lényege a talajfelszín átvizsgálása 0—5 cm mélységig. A területek nagyságát a kártevő mérete és populációsűrűsége határozza meg. Őszi és tavaszi időszakban az avarszintben tartózkodó, lassan mozgó fajok vizsgálatára alkalmas Rövid előrejelzéshez és szignalizációhoz használható módszer.
