Tagadod, hogy ez milyen hatással van az egészségedre

Mindazzal a szennyel, szenvedéssel, a kettévágott élet vérző, sötét sebeivel, amit csak egy boncolástól, keresztmetszettől várhat az ember. Szucsich Mária emlékezéseiben egy sornyi napfény vagy vidámság sincsen. Gyerekkori emlékek könyve ez a könyv, tehát nem regény. Az események szerkezetét maga az önkényes, művészietlen idő építi: neki engedelmeskedik az író: egymás után följegyzi a kaotikusan torlódó történéseket, és legföljebb csak a maga észrevételeit fűzi hozzájuk, értelmet igyekszik beléjük magyarázni.

Épp ezeknél az értelem-belemagyarázásoknál döccen meg néha-néha a mű. A könyv naplószerűen van írva, a naplót egy kis elemista leányka kezdi el írni nagyhetében egy vidéki magyar városban, ahol atyja, szegénységében is gőgös nemesi család ivadéka, becsületes városi hivatalnok. A többiek, illetve az intelligencia minden tagja, aki közelünkbe jut, papok, tanítók, ügyvédek, katonák, csaknem valamennyien becstelenek és bornírtak.

A lányka csodálkozva nézi szülei, testvérei és nagyszámú rokonai életét, és gyermeki kegyetlenségével, friss éleslátásával számot ad legkisebb mozdulataikról is. Sivár és gonosz ez az élet, s ilyen lehetett mindig, mert rögtön a megismerkedés napján meglátjuk az apa szemében a kezdődő tébolyt, az anyáéban a sok gyerek és családi perpatvar okozta bosszús keserűséget, a gyerekekében az álnokságot és szüleik minden bűnének visszfényét.

Szucsich Mária mindezt oly közvetlenséggel, oly takarékos, élő stílussal tárja elénk, hogy azonnal benne érezzük magunkat ebben a sötét forgatagban; megérezzük az emberi nyomorúság könyörtelen lehét, és szorongva várjuk, hova sodorja ez a vihar ezeket az első látásra annyira megismert, megértett alakokat.

A megszokott, örök-egy mederben sodorja tovább őket az idő. A rokonok önzése csak nagyobb lesz, a szegénység csak növekedik, a gyerekek pár hétre egyik-másik nagybácsihoz kerülnek; a rosszak még rosszabbak, a betegek még betegebbek lesznek, az apa teljesen megtébolyul, meghal… Az idő alkotásaiban ritkán akad valami rendkívüli, érdekes bonyodalom; sivár egy káosz ez.

Művésznek kell lennie, aki ebbe művészetet akar vinni. Szucsich Mária naplóját mindvégig változatlan érdeklődéssel olvassa az ember, ha nagy ritkán itt-ott megakad is egy-két részleten. A naplót, ismétlem, egy tízéves kislány írja.

Ennek a kislánynak önrajzolta alakja oly plasztikus, helyenként oly megható, hogy akaratlanul is Dosztojevszkij Tagadod juttatja eszünkbe; néha azonban ez a hang, gyermeki egyszerűségében is oly színezetet vesz föl, az író olyan kommentálást fűz megfigyeléseihez, amelyet már nehezen lehetne gyermekinek mondani.

Az író későbbi nézetein, tapasztalatain át nézi gyerekkori emlékeit. Nem könnyen tételezi föl az ember, hogy egy tízéves kislány ilyen társadalmi tájékozottsággal rendelkezzék; tapogatózva is olyan csalhatatlanul megtalálja minden baj marxi magyarázatú szociális gyökerét, mint ez a kis iskolás lány. Szucsich Mária szocialista, bizonyára szeme előtt tartotta némely szocialista írók morális kötelezettségét; az agitációt, a társadalmi nevelést; ez itt, sajnos, nemegyszer művészi, az írói oldal rovására ment.

Azt hiszem, szocialista tagadod szempontjából is sokkal nagyobb hatást ért volna el, ha véleményeit nem ilyen nyersen mondatja el, hanem úgy rendezi, hogy azokra az olvasó magától jöjjön rá; így sokkal valószínűbb, hogy az továbbadja őket. De ezek a kis fogyatkozások, attól eltekintve, hogy valamennyire lehetne felhozni igen sok és bizonyos szempontokból helyt is álló mentségeket, önmagukban alig jöhetnek számításba az egész mű mellett.

Szucsich Mária könyve jelentős helyet foglal el az utóbbi időkben úgy fellendült magyar memoárirodalomban. Megvan a maga veszélye ennek a nagy egységesítésnek is.

Megmutatkozik már az egység megvalósulása előtt. Ahogyan a latin eredetű s latin temperamentumra mért katolicizmust nem tudta magáévá tenni sem a germán, sem az angolszász, sem a szláv, sem a török-mongol szellem, tehát mondhatjuk, hogy a latinon kívül a világ egyetlen más nép karaktere sem, ekként a szocializmus ma még úgy-ahogy egységesnek látszó ideológiája is fejlődése folyamán egyre jobban magára veszi majd az egyes fajták vérmérsékletének, kultúrájának színét, ha nagy vonalaiban mint a kereszténység vagy még tovább az egyistenség azonos marad is.

Ugyanazon Marx-Engels-breviárium szavai már most egészen más értelmezést kaptak Oroszországban, Angliában, Kínában, és értelmük az ellentmondások ellenére is mindenütt igen helytállónak látszik. Mindez meglehetős közhely már.

Újdonság csak az, hogy vajon a magyar karakter, a magyar társadalom hogy fogja felszívni ezt az áramlatot? Melyikhez csatlakozik?

Szennyezett, konténeres szállításra alkalmatlan területet vett a magyar kormány Triesztben

Vagy, mint a kereszténység esetében, megoszlik, az egy kultúrára kívánkozó emberi erő szétforgácsolódik az összes elképzelhető változat és felekezet között? Alig tudunk valamit arról, hogyan áll a mégiscsak letagadhatatlan magyarság, tehát elsősorban a parasztság és a zsellérség a szocializmussal szemben.

Ilyen értelemben vett magyar vonatkozású magyar szocialista irodalomról alig beszélhetünk. Pozsonyban most megalakult egy kiadóvállalat, amely az őszi piacra egyszerre négy szocialista — vagy legalább a szocializmus felé hajló — magyar regényt bocsátott ki. Az előbbi okoknál fogva nemcsak irodalmi szempontból tartom igen örvendetesnek és korszerűnek ezt az eseményt. A négy könyv közül az első s mintegy iránymutató, Barta Lajos regénye. Vagy helyesebben, parasztok a hősei, nem egészen szükségszerű hősei ennek a regénynek, melynek írójáról egykettőre meglátszik, hogy már távolról, valahogyan felülről látja a parasztokat.

A parasztok jelenlegi és még inkább jövendő sorsát véli látni, természetesen a maga elgondolása szerint. Olvassa az ember hogy ez milyen hatással van az egészségedre a könyvet, s úgy érzi, mintha valami szél fújná, forgatná az egymás utáni hirtelen forduló s különben nem nagyon összefüggő eseményeket. Alakok tűnnek föl s hullnak vissza, indulatokat látunk felröppenni s eltűnni ebben hogy ez milyen hatással van az egészségedre fenyegető, ismeretlen viharban, amely bontogatja a parasztházak zsúpját, s melybe zavarosan panasz, káromkodás, bolondröhej és távoli gyárkémények tülkölése vegyül.

Ez a közelgő orkán — a magyar falvakra lecsapó világkapitalizmus kegyetlen lehe sodorja a föl-fölvillanó sorsokat, forgatja Barta regényének lapjait.

• GT Times Magazin – November by GT Times Magazin - Issuu
• Paraziták szemcseppjei

A szél alatt néha gyönyörű mezők ragyognak meg, s fölemelt tetők alatt élő emberek lapulnak — de mindez csak részlet, részlet az író előtt is, aki mindig csak ezt a vihart, ezt a föld feletti erőt nézi s nézeti hőseivel is.

Barta Lajos ebben a regényében a magyar parasztok sorsával egy társadalmi mozzanatot, a vidékre kiterjeszkedő nagytőke munkáját akarta illusztrálni. S mivel hőseit csak ebből a szempontból világította meg, az egyoldalú alakokat tudatosan mint árnyképeket vonultatja fel az apokaliptikus égen, hogy elmondhassa erős, nyers magyarságú, biblikus kommentálásait és próféciáit.

Remélem, a halloween-i különkiadást is élveztétek, és sok új dolgot tudhattatok meg belőle. A novemberi számmal is hasonlóképpen járhattok, ha beleolvastok — olyan cikkeket válogattam össze, amelyek segítik az egyetemen belüli és kívüli élet összehangolását; vagy csupán szórakoztatnak. Aki csak teheti, használja okostelefonját, mert összeszedtük a 10 legjobb és leghasznosabb alkalmazást, amelyekkel könnyen tudtok kapcsolatban maradni, vagy könnyen találjátok meg az oktatási anyagokat. Ha szoktál néha szomorú vagy fáradt lenni, mi adunk pár tippet, amitől azonnal jobb kedvre derülsz!

Így aztán persze az árnyképeket csak sziluettformájuk után ismerhetjük meg, magyar paraszt voltukra pedig csak a hagyományos magyar gesztusok, a borivásban tarkóra csapott tenyér s a nóta közben sötéten az égre rezgő mutatóujj után következtethetünk.

De ismétlem, úgy tetszik, hogy mindez tudatosan vagy formai szükségszerűségből történik így. A fontos itt a szél, a kollektív sorstragédia, a besötétedő ég, amely alatt, valóban, minden tehén fekete. Nincs tehát középponti hőse a regénynek. Az egyes alakok csak azért s csak annyiban tűnnek ki, hogy példázzák a kapitalizmusnak az ősi kereteket szétromboló munkáját.

Ennek a kapitalizmusnak két karját látjuk. Az egyik a telekspekuláns városi bank, amely kisöpri földjeikről a parasztokat, a másik az ipari tőke, amely besöpri a gyárakba a földteleneket.

A regény kompozíciója is ezen a kettősségen épül. A második részben Bódi sorsa szimbolizálja a törpebirtokos parasztság tragédiáját. Őalóla is kihúzza a tőke a földet, de neki már van bátorsága, tagadod mikor minden elúszik, útra keljen a láthatár szélén fenyegető ujjak gyanánt emelkedő gyárkémények felé.

Pesszimista ez a regény; annyira komor, vigasztalan és reménytelen, hogy szinte kétségbeesés fogja el az embert olvasása után.

Barta tudja, hogy a gyár megöli a parasztság minden faji értékét, tagadod fájlalja, szörnyűnek tartja ezt, könyvében a gyárkémény úgy tűnik föl, mint egy könyörtelen isten baljóslatú ujja, de mégis erre sodortatja néha kissé erőszakosan valamennyi alakját. A szocializmus szerint ez az elkerülhetetlen út. Lássuk közelebbről ezt a problémát. Barta regényeivel kapcsolatban helye van, hogy foglalkozzunk véle, ez a probléma az igazi hőse az egész regénynek.

Régi keletű ez a hiedelem. A parasztság elproletarizálódásának tragikus, de a történelmi fejlődés szempontjából mégis kívánatos szükségszerűségét az orosz szocialisták terjesztették el annak idején a néppárti narodnyikok tolsztojánus, parasztistenítő, tehát konzervatív programjának ellensúlyozására.

Az akkori orosz szocialisták csak az ipari munkást vették igazán munkásszámba; előttük a gyári proletárság volt a jövendő letéteményese; szükségszerűnek látták, hogy ez a tábor minél jobban szaporodjon. Nos, épp Oroszország adta és adja a példát, hogy ez a proletarizálódás nem is olyan nagy történelmi szükség. A földtelen, félnincstelen parasztság egyetlen útja parazita gyógyszerek férgekkel a gyárakon át vezet a jövendő felé.

Ezen a ponton siklott félre, nézetem szerint, Barta Lajos különben éles metszésű világszemlélete, s mivel az egész regény erre a világszemléletre épült, hogy ez milyen hatással van az egészségedre veszít profetikus erejéből maga a mű is, mely másképp agitatív tud lenni, anélkül hogy a művészet szabta határokat átlépné.

Külön kellene nyelvéről írni. Átengedi és viteti magát az ember, ahova az író akarja. Jó tanulmány a szocialista íróknak, hogy mi a legjobb propagandaeszköz. Sirató Károlynak legfőbb törekvése, hogy korának költője legyen, s ha verseiből egyelőre csak ez az akarat tűnik is elsősorban elő, már ebből a bátor hangú nekikészülődésből is megállapíthatjuk, olyan költő áll itt ki, akinek nem sok kell, hogy ezt az ígéretet beváltsa.

Mindenekelőtt némi formabeli lehiggadás, elmélyülés.

3. Metasztatikus rák jelentése marathi nyelven
4. Humán papillomavírus vakcina cdc
6. Полагаю, что немногие видели их: эти бескрайние, открытые не мог передать словами.

Találkoztunk költőkkel, akiket a szavak zaklató irama ejtett meg, másokat a gondolatok irracionális kapcsolódása; Sirató Károly esete a képszerűség, az a mindenáron plasztikusságra való törekvés, amely minden gondolatnak külön hasonlatot lehetőleg a modern életből vett hasonlatotkülön öltözetet gyárt.

Természetes, hogy ebbe a színes, soronként más-más szövetből szabott ruhába bújtatott vers elsősorban csak a ruhával vonja magára a figyelmet.

Veszélye ennek az, ami a divaté: amilyen időszerű, éppannyira időleges. Sirató Károly költészetét ott látjuk igazán értékesnek s emellett korszerűnek is, ahol nem takarja ilyen szemet gyönyörködtető harlequinöltözet, ahol kivillan a meztelen, eleven lélek. Ilyen elsősorban a Tűnődés egy lócán, a Kérdőjelek és az Ősz a kőfolyókon című versek egynéhány valóban modern, de modernségében is őszintén emberi passzusa.

Panaszkodó, gyermeki hitvesztés és marcangolni vágyó gúny váltakozik ezekben a versekben. Barta Tagadod éles szatírájára emlékeztető bizalmatlanság mindennel szemben, amire az ember szíve néha még fölmelegedne; az igaz és a jó után kutató szkepszis, amelynek morális alapja is van.

Ez az a közép-európai dadaizmus, amely mindennek végigtagadása után az utolsó ponton szocialista irányba fordul. Kár, hogy ezt a képverset, síkverset, villanyverset gyártó glogoizmust ezelőtt tizenöt évvel Huidobro és Baudouin után már Apollinaire is az ásításig agyonglogoizálta.

Nem, az új művészethez, s főleg az új tömegművészethez, amely Sirató Károlynak is becsületes, tiszteletre méltó célja, nem a forma játékos kísérletezgetésével jut el a költészet. Szemükön túl a tömegeknek lelkük is van, és ez a költészet sajátos területe!

Iránytűvel

Biztosak vagyunk abban, hogy Sirató Károly egyik napról a másikra elérkezhet erre a területre; az egyetlen, belépésre jogosító laissez-passer-nak, a tehetségnek birtokában van. De — engedje meg ezt a baráti tanácsot — garabonciás köpenyét tegye le a bejáratnál.

Fischmann S.

Megbontja a hajdani zárt gyűrűt, és a temetési seregszemlén megjelent hősök mindegyikét sodorja a maga útján. A maga útján, melyet, mint egy görög sorstragédiában, kifürkészhetetlen erők, a kor rejtett, de ellenállhatatlan árama irányít. A Fischmann S. Az író dolga tehát itt elsősorban regisztrálás, megkülönböztetni a lényeget a lényegtelentől, kikeresni azokat a mozzanatokat, amelyek legvilágosabban utalnak ennek a levegőben úszó áramlatnak az erejére, a szétfolyó, akarat és heroizmus nélküli sorsokat úgy feltárni, hogy szín alatti folyásuk iránya is látható legyen; szelekció és komponálás.

A temetésen senki sem sír. Az üzleti és háztartási gondok a fejük búbjáig eltöltik a gyászolókat, a nyitott sír előtt sem tudják átérezni a halált, az öregasszony végleges eltűnését, akit pedig valamennyien szerettek egy kicsit.

Az ő elmúlását majd csak akkor érzik, mikor az üzleti és háztartási gondok emlékeztetik őket az óvatos fej, az erős kéz hiányára. Ami erő egy olyan türelmetlenül buzogó forrásban van, mint amilyen egy szorgalmas, titokban gazdagodó, ezer oldalról lefojtott, vidéki zsidó család: ambíció, úrhatnámság, ősi ravaszság, ősi óvatosság, szertelen fantázia, élvhajhászás, felelősségérzet és mimikri, az mind-mind, kezdetben lassan, de aztán annál nagyobb hévvel tagadod fel s tör magának recsegve utat.

Az egyik fiú, Jenő, akit anyja is az üzlet folytatására szánt, a kor menetének megfelelően alakítja át a boltot és saját életét.

Az ölelés hatása az agyra és a testre - Van egy perced?

Modern kereskedő, vagyis olyan, akinél a becsületességet az óvatosság és a társadalmi tekintély helyettesíti. Új házat építtet, új bázisokra akarja fektetni életét: igyekszik belekapcsolódni a vidéki domináló osztályokba.

Ajánlom Magyarország egy méter hosszú partszakasszal rendelkező, 32 hektáros területet vásárolt meg Trieszt kikötőjében 31 millió euróért 10 milliárd forintért60 éves koncessziós szerződés keretében. A vámszabad kikötőben majdnem millió eurós 33 milliárd forint infrastrukturális beruházást is terveznek, hogy a magyar vállalkozások innen bonyolíthassák le exporttevékenységüket, amely várhatóan mintegy kétmillió tonna, avagy 78 ezer konténer lesz évente - közölte július elején Szijjártó Péter külügyminiszter. Tanácskozott a kormány a év alatt megtérülő vasútépítésről Az ügyletről részleteket nem közöltek, azt se árulták el, kitől és milyen területet vettek. A HVG most a kelet-adriai kikötőfelügyeletre hivatkozva arról ír, hogy a terület nagy része két olasz cég, a Teseco és a Seastock, kisebb része pedig az olasz állam tulajdonában volt. Az ingatlan jelenleg kihasználatlanul áll, olajfinomító működött rajta, se kikötő, se logisztikai központ nincs ott.

Barátságot keres a helybeli notabilitásokkal, sorra megveszi őket, végre hogy ez milyen hatással van az egészségedre az utolsó lépést is: kikeresztelkedik. És ekkor ébred csak igazán örök megkötődöttségére. Külsőleg elér mindent, amit akar, de ebben a metamorfózisban elveszt mindent, ami igazán érték és éltető erő volt életében. Felesége megcsalja, fia, a már igazán gyökértelen, világfájdalmas ifjú izraelita kitűnő példája, oly messze kerül tőle ebben a sodródásban, hogy egymás szavait sem értik.

Az öregasszony másik fia, Lajos, Pesten él. Képtelen tervek építgetésével elégíti ki, vezeti félre örökölt nagyravágyását. Mindig csak a legvégső stációt látja, és így természetszerűleg elbukik a legelső lépés után, amit a valóságban tesz. Ő a nemes szándékú felvilágosult, aki mindent megért. Gyermeke lelkét is megérti. A lány, Lici, a háború utáni időknek, a légüres valóságban élő gyönyörű példánya minden előítélettől mentesen, minden látható törvény és cél nélkül, tudatosan, de mi látjuk, hogy milyen nyomorult vakságban halad pályáján, amely egyelőre a züllés, egy életen át húzódó lelki sivárság felé vezet.

Tornázik, szabadszeretkezik, művészi hajlamai vannak. Az ősi szellemiséget csak két asszony képviseli. Az özvegy Lujza, a fivérek nővére; ő idegenkedik az új élettől, amely a család bástyáit, a tradicionális zsidó kollektivitást belülről rombolja szét; Mina, a hóbortos Lajos beteg felesége, az új életben is megmarad annak, aminek évszázadok hagyománya, Jehova parancsa rendelte: alázatos, mindent eltűrő, férjéért mindent feláldozni kész hitvesnek.

Az filo platyhelminthes cestoda életüknek néhány éve pereg le előttünk; évek, melyek férgek és nők típusai alig történik valami rendkívüli esemény, de melyek mégis nyugtalanítók, fojtottak, valami, még be nem következett, de menthetetlenül közelgő tragédiától terhesek: egy tagadod, egy társadalmi osztály testi-lelki átalakulásának lázas éve ez a néhány év.

Ha egy társadalmi osztály életkorát egy ember életéhez arányítjuk, a tapogatódzó szerelem, a türelmetlen, naiv, szánalomra méltó pubertás kora ez az egypár év, amely tudjuk, nemcsak kiábrándulással, hanem undorral végződhetik. Ezt a mondatot tarthatta Komor András is szeme előtt. A tükör, amelyet a kisvárosban hordoz, nagyszerűen ragyog, kitűnő képet mutat, amíg — hogy mondjam?

Egy-két túlrealizált csoportképet kivéve mint például a gyászba borult család fotográfiájaolyan felvételek sorakoznak, melyeken az élet valóban élő életnek hat, melyeken látszik, az tagadod nem a konvencionális merev fényképarccal álltak az öröklét elé; arcukról lerí a pillanatban élő, s tán csak pillanatnyilag is igaz szeretet, meghatódottság, önzés vagy romlottság.

Ahol azonban a pörge vagy a zergetollas kalapok és a hagyományos dzsentribricseszek tűnnek elő, az az érzésem támadt, hogy a tükör alulról vagy felülről, vagy távolról, mit tudom én, de mindenesetre eltorzítva-elmosódva mutatja őket.

Egyikre se ismertem rá. Dölyfös, de haszonleső és minden haszonra menten odakacsintó arcuk, poháremelő gesztusuk, trágár beszédük ugyan gyanús volt egy kicsit, ilyet láttam már valahol, de nem a magyar Ezek az új kaszírnő nagy melleiért lelkesednek, elhencegnek, hogy csapják be az államot, a baktertól kezdve az alispánig lekenyereztetik magukat.

Pedig fontos szerepük van nekik is.

• A genitális szemölcsök biopsziájának eltávolítása

Közvetve ők okozzák az egyik Fischmann utód lelki felbomlását; mint a görög ellenkórus ők hümmögik a végzet szavát. A regényből ugyanis, ha jobban megkaparjuk, kibújik az antiszemitizmus problémája. Kényes és halálra kompromittált probléma.

Komor korrajzot fest, s így megelégszik azzal, hogy csak a látható jeleket mutassa meg, és nem kutatja azok távolabbi eredetét, ami különben nem is regényírói feladat. A regény, mint minden élő teremtmény, csak előre fejlődhet, csak jelene és jövője lehet. Komor András a magyar inflációs idők zsidóságának regényét írta meg; hősei már eleve meglevő társadalmi tények törvényei szerint mozognak.

Mozognak és cselekszenek, és töprengéseikre sose kaphatnak választ. Tények vannak, amelyekkel hiába kelnének birokra, ha egyáltalán meg tudnák ragadni őket.